Darmstadt 2017. május 01. hétfő
 

Darmstadt Kamasz Tamás beszámolója


Kamasz Tamás vagyok, a 12.a osztály tanulója. Tavaly nyáron lehetőségem nyílt arra, hogy két hetet eltöltsek Szeged testvérvárosában, Darmstadtban, egy kissebb ösztöndíj keretében.

Az ott-tartózkodásom alatt egy alapból négy hetes német nyelvkurzus első két hetén vettem részt, hiszen az időtöltés fő célja a nyelvtanulás volt. Erre a tanfolyamra olyan emberek szoktak jelentkezni, akik külföldről érkeztek Németországba, és szeretnék jobban elsajátítani a nyelvet. Egy nagyon kedves és szimpatikus osztrák nő tartotta az órákat, aki főállásban tanítónő. A csoportban nem voltunk sokan, mindössze 9-10-en, azonban volt pl. iráni, orosz, brazil, arab, és lengyel csoporttársam is. A tanítás hétköznaponként délután egy órától négy óráig tartott. Először általában csináltunk egy pár tesztfeladatot, átbeszéltünk egy-egy nyelvtant, olvastunk, és az olvasott szöveg témájával kapcsolatban beszélgettünk. A tanárnő mindig hozott fénymásolatokat, majd később megkaptam a könyvet, ami alapján dolgoztunk. A témák érintették például a német lakásbérlési lehetőségeket, törvényeket, és érdekesnek találtam, hogy mennyire különböznek a magyar törvényektől, például a tulajdonos/főbérlő nem rakhatja ki csak úgy a bérlőt, mondva csinált okokra hivatkozva.

A Radnai család, aki szállást biztosított a két hétre, nagyon kedves és gondoskodó volt. Ők spárgatermesztéssel foglalkoznak, ami szinte az egész évben biztosít tenni valót. Anna és Johann felmenői között németek és magyarok vannak. Két gyermekük van, Alexandra, aki egyetemista, és Andreas, aki már elvégezte az építészmérnöki egyetemet.

Természetesen voltam városnézésen is. Breining Ilona, a Deutsch-Ungarische Gesellschaft vezetője az egyik szombaton sok darmstadti nevezetességet megmutatott, mint például az Orangerie-t, és a Matildenhöhe-t. Érdekes volt egy apró betekintést nyerni Németország gazdag kultúrájába.

Végezetül szeretnék köszönetet modnani mindenkinek, aki lehetővé tette nekem ezt a felejthetetlen utazást, mind a német tanáraimnak, mind a Deutsch-Ungarische Gesellschaft-nak, és végül, de nem utolsó sorban a Deák Alapítványnak, akik támogatták az utazásomat.